Két pici csomagot hoztunk haza egy májusi napon a kórházból. Ez lesz az első hetük otthon, ám valójában a kórházi tartózkodásukat követő harmadik hetük vége. Az egyiket Ajnának hívják, a másikat Konrádnak. Mielőtt útra kelünk a végállomás felé, az otthonunkba, a kórházban még átpelenkázzuk és megetetjük őket, majd berakjuk a babahordozóba, és beülök közéjük autónk hátsó ülésére. Kezem hol az egyik, hol a másik buksiján kalandozik. A karommal védem őket a világ veszélyei elől. Tekintetem minden vészesen közeledő autót távol tart. Féltem őket az ütközésektől.
Amikor a házunk előtt kiszállunk az autóból, a két csomag az utca járdájára kerül. Szemmel tartom őket, amíg kipakolunk a kocsiból. Tekintetem minden vészesen közeledő járókelőt távol tart. Féltem őket az emberektől.
.jpg)
http://screencast.com/
Kézbe fogjuk csomagjainkat, berakjuk a liftbe, majd letesszük az étkező asztalára. Nézzük őket és gyönyörködünk bennük. Ezt követően ez lesz a fő elfoglaltságunk. Erővel és boldogsággal tölt el a látványuk, ez idáig ismeretlen érzésekkel. A csodájára fognak járni mindkettőtöknek, közli velük az elfogult apa. Nem győzünk betelni velük, klisékkel halmozzuk el őket, összes testrészük kicsinyítő képzős vagy szépítő jelzős felsorolásával: Gyönyörűek az ujjacskáid, az orrocskád, a szemecskéd, a pofikád. Arany csillagom, édes bogaram, kis szívem vagy. A végtelenségig becézgetjük őket, és az sem zavar, hogy nem jutnak eszünkbe eredeti becézések, csak mások szájából ezerszer elhangzó szavakat ismételgetünk.
Újra és újra karba veszem az egyiket, majd a másikat. Néha felébresztem őket, de főként akkor dajkálok, amikor ébren vannak. Hol az egyiknek, hol a másiknak hallgatom lélegzetét a nyakamon, belei mozgását a mellkasomon. Csiklandozó és megnyugtató érzés, ahogy nyelvecskéjük böfiztetés közben végignyalja a nyakam. Miután jóllaktak, olykor rongybabaként hevernek a vállamon. Máskor megfeszítik magukat, mint az utolsó hónapokban a hasamban.
Ezerszer elképzeltük őket, de a valóság mindent felülmúl.
Minden mozdulatukat és gesztusukat megbámuljuk. Hogyan tudnak nyújtózkodni és ásítozni! Minden egyes rezdülésük mosolyt csal az arcunkra. Ők az első babáink, teljes fenségében át akarjuk élni a szülőiség örömét.
Nem hagy lejjebb a lelkesedésünk akkor sem, amikor ikreink síráskoncertet rendeznek az első éjszaka kellős közepén. A kórházban szófogadók voltak, csöndben várták szüleiket a látogatási idő alatt, elmosolyodtak, amikor meghallották a hangunkat – vagy csak mi véltük mosolynak szájuk különféle elhúzódásait – de itthon megmutatták a foguk fehérjét. Csak edzik a tüdejüket, nyugtatgatom magam. Mégis meglep, mennyi és milyen erősségű hang fér el ilyen pici testekben! Igyekeznek túltenni egymáson, méhen belüli és méhen kívüli életükben egyaránt. Méretben, súlyban, rúgkapálásban, karmolásban, hangerőben.
Amikor sírnak, apjuk felsóhajt: Jaj, de nehéz a csecsemőélet! Enni kell, meg aludni, és elviselni ezt a sok puszit meg dajkálást!
Még nem tudjuk megkülönböztetni különféle sírásaikat. A hisztiset, a peluscseréért könyörgőt, az éhséget jelzőt. De arra már rájöttünk, hogy hiába minden szeretgetés, amikor éhesek, csak éhségük csillapításával sikerül sírásuk hangerején tompítani vagy teljesen megszüntetni a torkukon kiáramló hangözönt. Amint cumi kerül a szájukba és eléri nyelvüket az első csepp étel, vége szakad a bömbölésnek.
A kórházban és itthon is együtt etetjük férjemmel a két csöppséget. Szétnyitott tenyerünkben tartjuk a fejüket és hallgatjuk nyeléseiket. Teljes a nyugalom. Ám amikor mindkettőt egyedül etetjük, számolnunk kell valamelyik sírásával. Az egyiknek várnia kell, amíg a másik végez az evéssel, és kicsikarjuk belőle a böfit. Türelmet kell tanulniuk. Felváltva etetjük őket, hol az egyiket, hol a másikat. Felváltva kapnak cumisüvegben tápszert és anyatejet.
Ha nem kapnak cumisüveget, vagy elégedetlenek az étel mennyiségével, a nyakunkat, az előkét és a pólónkat kóstolgatják, cumisüveg vagy mellbimbó után kutatva. Apró halszájak a bőrünkön. Piócák kutató tapadókorongjai. Letapogatnak. Felmérik a terepet, a szagunkat, az ízünket.
Ismerkedünk.
